A 3254 sorszámú Magyar Zenész, 4256 lejelentési számon.
1990 tragikus év volt az ORI olyan alkalmazottjainak is, akik azért nem voltak teljesesen hülyék a valódi művészethez. Ebben az évben "bekönyörögtek" vizsgázni olyan zenészeket és zenekarokat (rendszerváltás után vagyunk fél órával), akik várhatóan fémjelzik majd az új magyar zenei életet (később ők csodálkoztak a legjobban, hogy nem így lett). Akkor egy pillanatra mindegyik komcsi jogász becsinált attól, hogy előveszik őket és ténylegesen elszámoltatják tehetségek külföldre kényszerítéséért és öngyilkosságba hajszolásáért. Több ORI vezető is tisztában volt történelmi bűneivel és a magyar kultúra visszahozhatatlan éveivel. Tömegével adták ki a működési engedélyt az utolsó pillanatban, olyan elnyomott, megalázott zenészeknek, akiket évekig pumpoltak és kínoztak egzisztenciálisan, abból a reményből vezérelve, hogy ezért majd rehabilitálják őket is és az "intézmény" létjogosultságát is, egy új zenei piacon. Egy pillanatra eldédelgették azt a gondolatot, hogy az ORI szerepet fog vállalni a "kapitalista" szórakoztatóiparban, és nem mint bűnszervezet áll majd a bíróság elé.
2008.-ig semmiféle törvény nem keletkezett érdemben. Az 1954-es ma is tupírozva érvényben van! Vele párhuzamosan megjelent többek között ez a csacska 2008.évi XCIX.tv.7.§. 10-11.§ maszlag.
Nemzetgazdasági ág- szórakoztatás és szabadidő.
Még a szerencsejáték is ide tartozik és nincs definiálva "jogilag" hogy mi a "nagyközönség fogalma". A szabályozás "művészeti közintézményeket" taglal amelyek alapításához olyan jogi és produkciós feltételek kellenek, melyeket csak bennfentes intézmények tudnak teljesíteni és ezzel "állami kulturális intervenciós" megrendelések veszik kezdetüket.(Ezzel örökre elveszik és ellehetetlenül privát intézmények jóhiszemű kulturális működtetése és állami támogatásának lehetősége.)
Ma is kizárólag az előadóművész aki ebben a közegben "jogilag definiálható". tehát egy jogtanácsos dönti el, ki a zenész és ki nem!