LENINVÁROS 1987. április 24. MOBIL KLUB
Váradi János: Dobok
Piros János. Basszusgitár
Bátonyi György: 18str.Gitár
Miután Váradi Jani valami autóstopp baleset miatt félt kocsival jönni, előző este bepakoltuk a dobszerkóját a zuglói rokonánál. Piros Janóval ketten vágtunk neki a cuccal. A Trabant kombi ülése alatt is cintányérok voltak. Nagyon kellett vigyázni, mert Váradi Janó "nyugati" cintányérjai egy vagyonba kerültek, és hagyományosan allergiás volt a dob cuccára.
Piros Janóval nagy nehezen beindítottuk a fatertól lenyúlt Trabit, ami abból állt, hogy injekciós tűvel benzint nyomtam a torokba és az beindult. Már nem volt olyan ítélet hideg mint az előző leninvárosi koncerten január 31-én.
Csak Hatvanig volt autópálya, ezért aztán a 3-as főúton délután értük el Leninvárost. Miután a járdára parkoltam fél kerékkel rakodni, atomra bírságolt egy kommunista rendőr (200 Forint).
A koncert siralmasan kezdődött, előtte összevesztem a büfés csákóval (aki a hely egyik gazdája volt), mert annyit számolt egy kóláért, hogy a fél közértet meg bírtam volna belőle venni, és az üveget sem akarta visszavenni (üvegbetét). Szerencsére megjöttek Váradi haverjai és oldódott a probléma, mert a pestieket alapról utálták vidéken akkoriban. Valami téves elképzelés szerint Pesten több lehetőség várta a zenészeket, ezért a helyi klán utált mindenkit, akit nem ismert, vagy nem volt vele valami helyi arc. Én nem emlékszem, Piros Albert a kamerával hogy jutott be (le), de ezek szerint ott volt. Köszönöm. Ez persze a video ritkaságszámba menése miatt tovább feszélyezte a kedélyeket. Volt, aki először látott kamerát.
A zene kifejezetten szarul indult. A méregdrága "nyugati" húrkészletem elszakadt, és miközben a zene ment, én egy másik pince helységben húroztam és hangoltam a hidegben. Miközben szétbaszott az ideg, az akkori Panka nevű nőm nagyokos baromságokat magyarázott arról, hogy mennyire szar gitáros vagyok, és nem tetszik neki ez az egész. Kurvára feldobott, mit ne mondjak.
Aztán a vége csak összejött, pedig megfagyott a kezem. Ma sem tudom, ki volt az a kongás srác, aki a végén még dobolni is beült. A hangulat tökéletes lett. A büfés gyerek is szétverte a lámpát egy villával és Panka is elhúzott Pestre a jó fenébe.
A barom Piros Janóval ott aludtunk 100 forintért a TVK munkásszállón a melósok közt. A szoba az emeleten atomra gáz volt. Szaros gatyák a folyosón. Csak az egyik lepedő volt jó, a másikat valaki "televerte" és így egy pokrócon aludt Janó ruhában. Azon röhögtünk egész hajnalig, hogy ezek a kommunista barmok milyen pofát vágtak ehhez a "tánczenéhez", és itt maradnak, de mi reggel hazamegyünk. Mivel azt látták, hogy csak az egyik ágyban aludtak, a másik nincs összetúrva, azt hitték köcsögök vagyunk.
Másnap összeszedtük a cuccot és elindultunk. Janó a 3-as út kereszteződésében megállt venni egy adag mignont (minyon) a Répa cukrászdában. Megvette az egész tepsivel. Olyan rossz volt, hogy a második után majdnem kihánytuk. Elkezdtük vele dobálni a Trabantból a csajokat az utcákon. Végig röhögtük az egészet, mert akit eltaláltunk, annak ez a barom kiordította, hogy :"édes lányom, köll-e gírnyó?"
Azt hiszem, ezt senki nem érti. Ez volt az, amit elmesélni lehetetlen. Egy sztár a pokolban is sztár marad. Egy fillért sem kerestünk. Másfél havi fizetésembe került ez a pár nap, de esküszöm, semmiért nem adnám, pedig az albérletet sem tudtuk kifizetni, de a világ megváltása ott volt érezhetően a levegőben!
(Bátonyi György visszaemlékezései)
Ezzel a magyar illegális amatőr videó gyártás aranykorszaka végképp lezárult. Őszinte nagyrabecsülés és köszönet mindazoknak, akik vásárra vitték a bőrüket a diktatúrában, hogy ez a szánalmas emlék megmeneküljön.
