BUDAPEST 1987. május 1-9. VIDEÓ CLYP
Váradi János: Dobok
Piros János. Basszusgitár
Bátonyi György: 18str.Gitár
Nem kötöttem még a zenekar orrára sem, hogy amit teszünk, az nem egyszerűen egy filmforgatás. A rendszer akkoriban kezdett megingani. Nagyobb lett a pofám is, és meguntam, hogy minden hivatalos helyen azzal nyaggatnak, hogy hozzak VIDEÓT a zenekarról. Ez akkor állami monopol (királyi)tv gyártáson kívül nem tudott senkinek megvalósulni, ezért nyugodtan alhatott a komcsikultúr csapat. Senki nem fenyegette zenei egzisztenciájukat ilyesmivel. Akkor Magyarországon hivatalosan összesen 74db videó (képmagnó) volt. Magánkézben kamerák sem léteztek.
Szegény Piros Albert bácsi Kuvaitban halálra dolgozta magát, és levámolt egy videó kamerát. VHS kezdetleges masina volt. Feliratozni, vágni senki nem tudott. Filmtrükkök is csak Hollywoodban. Komputerek nem léteztek! Így hát nekivágtunk ezzel és egy állvánnyal a forgatókönyv nélküli világnak, apám Trabantján és egy S100-as Skodával, hogy leforgassuk az ÜVEGPEST frenetikus videófilmjeit. Röhögnöm kell ezen, de inkább megdöbbenek ma is azon az esztelen erőn. A véres törvény akkoriban még érvényben volt, miszerint a hang- és képrögzítés szigorú állami monopólium. A joghézag volt az egyetlen, ami megmentett, na meg a naiv tudatlanság.
Azt hiszem, marha jól szórakoztunk! Fenn a Gellérthegyen a dobcuccot felcipeltük az emlékműhöz, kihágtunk a kocsival, amikor Piros Albert kiakadt, hogy a pesti rakparton átmentem a kettős záróvonalon. Bementünk a legvadabb nyomornegyedbe Csepelen, és tüzet raktunk a grundon, felmásztunk a lakótelep tetejére. Emlékszem, este felé valami hurkát meg kolbászt ettünk, és vártuk a sötétet, amikor a mustár a Skoda motorház tetejére borult. Onnan ettem meg, olyan éhes voltam. Egy nap alatt felvettünk mindent.
A technika borzalmasan elvetélt volt. A kamera kazettát felvétel után letörölték, mert újra felvettek rá. A VHS analóg átjátszás teljesen lerontotta a minőséget. Csak mono, egysávos hang létezett. A videót utómunkában 2011-ben sztereóra lehetett javítani egy eredeti analóg hangkazetta segítségével, amit arra használtunk, hogy a forgatáson (melyen csak bénán színészkedik mindenki), halljuk a zenét, amire agonizálunk. A bajt tetézte, hogy a lejátszó sebessége köszönő viszonyban sem volt a videó sebességével és a vágáskor az egész hang a képhez képest elcsúszott.
Az utómunkánál -"TOT VIDEÓ stúdió"- 1987-ben a nyersanyag ára miatt az eredeti VHS Mastert is le kellett törölni, mert szükség volt a kazettára. Az akkori technika állt 2db VHS videó magnóból, és egy atom primitív analóg feliratozóból egyféle betűkarakterrel. Napokig szenvedtünk vele Kolozsi Mónika fotóművész filmrendezővel, aki nélkül a forgatás is elakadt volna.
Ezúton köszönöm mindenkinek, aki segített minket.
Ma persze attól félek, hogy ezt valaki megnézi és "lekutyapicsázza". Ez akkor is a magyar zenetörténelem utolsó ilyen vállalkozása. Csak az Isten és a véletlen műve, hogy mi vagyunk rajta.
Mondanom sem kell, hogy az állami kultúripar halálra röhögte magát az egészen, és én ott álltam pénz nélkül átbaszva 3db Kodak VHS kazettával.
(Bátonyi György visszaemlékezései)
Ezzel a magyar illegális amatőr videó gyártás aranykorszaka végképp lezárult. Őszinte nagyrabecsülés és köszönet mindazoknak, akik vásárra vitték a bőrüket a diktatúrában, hogy ez a szánalmas emlék megmeneküljön.
