ÜVEGPEST Koncertek:

Mindig hányni tudtam attól, mikor trottyos vén fasz remegő kezű zenészek búcsúkoncerteket tartottak. Lehetőleg minimum két évente kitántorogtak a színpadra és "na még egyszer" utoljára elnyikorogták a nótáikat az őszes hajú vidám közönségnek. Itt már senkinek nem jutott eszébe a "miért" egykori filozófiai kérdése , hogy a nagy hőstettek nosztalgiává asztak össze és lóvét lehet kihúzni még a lassú elmúlásból. Minél tovább állni a világot jelentő deszkán, hogy más oda ne férjen.
Az Üvegpest soha nem fog már összeállni. Nem lesz több koncert és nincs hamis nosztalgia. Forradalmakat sem rendeznek meg utólag művérrel és színházi kellékekkel. A zenekarnak hivatalosan soha nem is lett vége. Nem oszlott fel és nem lett üzleti célja sem. Valahol örök maradt, mint a zene,  melyet a letagadott utókorra hagyott. Aki ott volt akkor és hallotta, boldog lehet azzal az életre szóló emlékkel, amit nem kell újra felidézni.  Megmaradt ezekből a pillanatokból a barátság, a világmegváltás esztelen hite és esszenciája és a hihetetlen történetek. Örök és időtlen maradt minden, amit a zenetörténelem megváltoztatásában véghezvittek, valódi örökséget testálva a valódi zenész nemzedékre.
A csekély fellépési lehetőség, melyet a kommunista kultúr rezsim nem korlátozott, önszerveződés árán és ORI engedély nélkül jött létre. Ezekből a koncertekből valóban megváltás ("és baj") lett. Ennek a zenének nyoma maradt az időben, akképp, mint a magyar elhallgatott zenekultúrában. A legnagyobb szimbólumok helyett álljanak itt a koncertek akkori történeteinek soha nem ismert részletei.

1987. január 31. Leninváros Mobil CLUB
1987. február  05. FMK
1987. február 13. Ráday Club
1987. február 26. Mahart Club
1987. április 24. Leninváros Mobil CLUB
1987. május 26. FMK
1987. október 02. Szentendrei Művelődési Központ
1987. december 04. FMK
1988. március 13. AORTA Almássy téri Szabadidőközpont
1988. június 03. Agárd Fejér megyei PKK  tábor

Koncertet szervezni akkoriban tulajdonképpen lehetetlen volt. (Ma is.) Ismerni kellett az akkori Kisz-komcsi kultúrházmogulokat, akik szisztematikusan kihajították a nem protekciós és nem seggnyaló zenekarokat. A dolog félelmetesen működött.brossure Először demó anyagokat és brosúrát kértek a zenekarról és tagjaitól. Lekáderezték (pártvonalon utána szagoltak) és elutasították. Az indok mindig az volt, (ha méltattak erre), hogy nem kíváncsi a zenekarra a kutya sem. Persze az volt benne a vérfagyasztó, hogy ha hagyták volna fellépni a zenekart, akkor utána igény is lett volna a zenéjére, na azt meg ugye nem lehetett. A rokon, bolsi zenekarokat meg bedelegálták fölülről a megfelelő helyekre. Ezeknek a helyeknek volt egy szinte állandó helyi közönsége, tök mindegy, ki lépett fel. (Az illegális klubokkal ellentétben.) Így aztán "csodálatos módon" csak a rokonokra volt igény és a TV ezeket mutogatta a továbbiakban. Álljon itt egy "beszerezhetetlen" címlista a komcsi kultúra fellegvárairól. Mily érdekes, hogy a kipipált intézmények archívumában ma is ott lapul az Üvegpest tájékoztató anyaga, ha ki nem dobták 1991. után. clubblist
Súlyos felelősség terhel minden akkori kultúrpolitikai vezetőt ezen intézmények élén. Több független és tehetséges zenekar és művész eltiprásában, külföldre, vagy öngyilkosságba kergetésében. Van köztük, aki ma is a "kultúrában" dolgozik ahelyett, hogy megérdemelt büntetését töltené. Az Üvegpest  koncert szervezésére is csupán egy egri KISZ titkár válaszolt, mely igen érdekes konzekvenciát sugall.kiszlevlap Volt, akinek úgy kellett fellépést megtagadni, hogy tetszett neki a zene. A szerencsés eset azonban az volt, ha nem jött meg a párt válasza időben és addigra az Üvegpest fellépett. Szinte az összes koncert így jött létre. Ne hallgassuk el, hogy volt olyan pártállami zenész "kolléga", aki azonnal intézkedett (jelentett) egy ilyen illegális fellépés láttán, pusztán a kenyérféltés okán is. A fúrások, áskálódások, mind a mai napig az elmúlt rezsim rettenetes örökségéből erednek.
Itt kell még beszélnünk olyan próbákról és vizsgákról, amelyek nyilvánosak voltak. Az Üvegpest nem tartott nyilvános próbákat. "Baráti" sleppet sem engedett az alkotói munka közelébe. Zenei küldetését komolyan gondolta. A hangstúdió munkákat is szigorúan zárt körben készítette. Az állami kötelező vizsga a "szakemberek" számára nyilvános volt. (ORI) Így hát ha valaki azt állítja, hogy látta az Üvegpestet próbálni, az "enyhe" valótlanságot feltételez.
A koncerteknek óriási jelentősége volt akkoriban. Az interaktív kommunikációs csatornák mámorában ma már költséges kuriózum az élő zene, de akkor szinte az egyetlen elérhető lehetőség volt a közönség és a zenekar között. Nem csodálom, hogy minden eszközzel igyekeztek ezt a kultúr hatóságok felszámolni.

MobilFmkRadaymahartalmassyagard
koncertbutton